Fogyasztók tájékoztatása – Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat – Fttv.

A fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlat a szerződéskötés előtt, illetve ezt követően is megvalósulhat, és kiterjedten értendő, „gyakorlat” minden olyan magatartás, tevékenység, mulasztás, reklám, marketingtevékenység vagy egyéb kereskedelmi kommunikáció, amely az áru értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban áll.

Mother and daughter looks at LCD TVs in supermarket

A törvény a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló európai uniós irányelv („UCP”) átültetése, így valamennyi tagállam tapasztalatait összesíti, illetve általános elvárásokat közvetít.

A törvény három „lépcsőben” tartalmaz tilalmat: 1. általában tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tanúsítása, 2. ezen belül tiltottak a megtévesztő és az agresszív kereskedelmi gyakorlatok, 3. közülük is külön mellékletben (ún. feketelistában) nevesít 31 olyan kereskedelmi gyakorlatot, amelyek esetében a jogsértés a körülmények minden további mérlegelése nélkül, pusztán a tényállás megvalósításánál fogva megáll.

Megtévesztés lehet fogyasztó téves tájékoztatása – akár valótlanul feltüntetve pl. egy árat, akár elhallgatva egy feltételt, agresszív pedig pl. a fogyasztók túl gyakori telefonos megkeresése. A feketelista pedig olyan esetekre vonatkozik, mint például gyógyhatás valótlan ígéretének tilalma vagy ingyenes szolgáltatás téves reklámozásának tiltása.

A GVH honlapján megtalálhatóak a döntések, illetve a tilalmak kapcsán további információt talál itt is.

Egyes területeken, például élelmiszerek, gyógyszerek, étrend-kiegészítők, pénzügyi szolgáltatások esetében külön jogszabályok is tartalmaznak speciális előírásokat, tilalmakat, ezeket is érdemes figyelembe venni.

Ki a fogyasztó?

Magánszemélyek, magáncélból vásárolva/fogyasztva, az Fttv. szerint „az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy”-ek. [A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény, a versenytörvény az Fttv. életbe lépését megelőzően is különbséget tett a laikus és a szakértelemmel rendelkező fogyasztók között, akik közül laikus fogyasztó alatt a jelenlegi Fttv. szerinti fogyasztókat, vagyis a természetes személyeket értette, míg szakértelemmel rendelkező fogyasztónak az üzletfeleket tekintette. A 2014. július 1-jétől hatályos versenytörvény rendelkezései alapján ugyanakkor üzletfélnek kell tekinteni a megrendelőket, vevőket, igénybevevőket és felhasználókat is függetlenül attól, hogy laikusok vagy professzionálisak, természetes személyek-e vagy sem. Ahol kizárólag a korábbi értelemben vett üzletfelekre vagy fogyasztókra alkalmazandó a szabályozás, azt a versenytörvény kifejezett rendelkezés útján jelzi – például a 92. § (9) bekezdése esetében.]

Ki jár el?

A szabályok alkalmazása három hatóság, a Gazdasági Versenyhivatal mellett a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hatáskörébe tartozik.

A versenyt érdemben nem érintő ügyekben az NFM és az MNB jár el, mégpedig az MNB az egyébként is általa felügyelt ügyekben (azaz a pénzügyi szervezetek vonatkozásában), az NFM pedig ezen ügyek kivételével fennmaradó valamennyi további esetben.

A Gazdasági Versenyhivatal jár el a versenyt érdemben érintő valamennyi ügyben, mivel a fogyasztói döntéshozatal torzítása – amennyiben széles körben valósul meg – alkalmas lehet arra, hogy a versenyfolyamatokat is torzítsa. A Gazdasági Versenyhivatal ugyanakkor azokban az ügyekben, amelyekben a jogsértést valamely termék címkéjén követik el (pl. megtévesztő tájékoztatás), akkor jár el, ha a jogsértés során más kommunikációs eszköz érintettsége is fennáll, amely esetében hatáskörrel rendelkezik. (Így pl. ha a jogsértés televíziós reklám esetén is megjelenik).

A verseny érdemi érintettsége akkor áll fenn, ha pl. a televízió reklám országosan látható volt, a sajtóhirdetés több mint három megyében jelent meg, szórólap nagy példányszámban, kiterjedten került terjesztésre – ugyanakkor lényegesek az adott piac sajátosságai is.

A külön, speciális jogszabályok is utalhatnak az Fttv. alapján eljáró hatóságokra, ekkor is a fentieket kell figyelembe venni.

Mik az eljárási szabályok?

A Gazdasági Versenyhivatal, az NFM és az MNB által indítható vizsgálatoknak vannak közös szabályai, ezek közül a fontosabbak:

  • fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlat a megvalósítást követő 3 éven belül vizsgálható, ha a megvalósítás folyamatos, a 3 éves időtartam az abbahagyástól kezdődik;
  • a vállalkozásnak kell igazolni a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlat során tett tényállítások valódiságát, ha ezt elmulasztja, a hatóságok úgy tekintik a tényállítást, hogy az nem felel meg a valóságnak;
  • ha a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlat még nem valósult meg, de annak alkalmazása alátámaszthatóan valószínűsíthető, a hatóságok előzetesen megtilthatják annak alkalmazását;

Az Fttv.-ben rögzített eltérésekkel, a Gazdasági Versenyhivatal a versenytörvényben foglalt eljárási szabályok, az NFM a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben foglalt szabályok, míg az MNB a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény előírásai szerint jár el.

Ki bizonyít?

Az állítást közzétevő vállalkozásnak kell tudnia bizonyítania az állítás valóságtartalmát.

Ki felel érte?

A jogsértésért az a vállalkozás felel, akinek a kereskedelmi gyakorlattal érintett áru értékesítése, eladásának ösztönzése közvetlenül érdekében áll. Kivételes esetben azonban pl. a reklámügynökség is felelhet.

Összehasonlító reklám – Versenytörvény

A versenytörvény 2014. július 1-jei módosítását követően a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (Grt. vagy reklámtörvény) összehasonlító és megtévesztő reklámra vonatkozó szabályai átkerültek a versenytörvénybe.

A versenytörvény értelmében jogsértő összehasonlító reklámról abban az esetben beszélhetünk, ha a reklám közvetlenül vagy közvetve, az üzletfelek számára egyértelműen felismerhetővé tesz egy másik vállalkozást vagy egy másik árut. E felismerhetőség hiányában a reklám nem minősül összehasonlító reklámnak.

A versenytörvény nemcsak akkor minősít egy reklámot összehasonlító reklámnak, ha közvetlenül, így különösen a cégnév vagy a terméknév feltüntetésével teszi felismerhetővé a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató vállalkozást (vállalkozásokat) vagy ilyen vállalkozás(ok) által előállított, forgalmazott vagy bemutatott, a reklámban szereplő áruval (árukkal) azonos vagy ahhoz hasonló rendeltetésű árut. Egy reklám akkor is összehasonlító reklámnak minősül, ha például a reklámban szereplő áruval azonos vagy ahhoz hasonló rendeltetésű árut a reklámozó oly módon tesz az üzletfelek számára felismerhetővé, hogy a reklámban megjeleníti az áru azon jellegzetes külsejét, csomagolását, amelyről a versenytárs áruját szokták felismerni.

A termékeket, vállalkozásokat összehasonlító reklámok kiemelkedő jelentőséggel bírnak az üzletfelek tájékozottsága szempontjából. Az összehasonlító reklám mentesítheti az üzletfeleket a piacon való tájékozódás, információszerzés terhei alól, elősegítheti, hogy az üzletfelek megfelelő piaci áttekintéssel rendelkezzenek. Mindez alkalmas a vállalkozások közötti verseny élénkítésére is. Ugyanakkor a jogsértő vagy tisztességtelen összehasonlító reklám jelentős mértékben sértheti az üzletfelek, s a versenytársak érdekeit, ezért az összehasonlító reklámokat alkalmazni kívánó vállalkozásoknak az általános szabályok mellett különleges jogszabályi előírásokra is figyelemmel kell lenniük.

Negatív lista

A versenytörvény értelmében az összehasonlító reklám

  • nem sértheti más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevét,
  • nem vezethet összetévesztésre a reklámozó és az azonos vagy hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás, illetve annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése között,
  • nem vezethet más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevéből adódó tisztességtelen előnyszerzésre, és
  • nem sértheti más vállalkozás áruja, illetve annak jellemzői utánzásának tilalmát.

Pozitív lista

Az összehasonlító reklám akkor alkalmazható, ha megfelel az alábbi feltételeknek:

  • kizárólag azonos rendeltetésű vagy azonos szükségleteket kielégítő árukat hasonlít össze. Az összehasonlító reklámnak olyan termékpárokat szabad összehasonlítania, amely termékpárok a fogyasztók, üzletfelek számára a helyettesíthetőség megfelelően magas fokát mutatják. A helyettesíthetőség követelménye azt is jelenti, hogy az összehasonlító reklámot alkalmazó vállalkozás és a reklámban felismerhetővé tett vállalkozás között versenytársi viszonynak kell fennállnia,
  • tárgyilagosan hasonlítja össze az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságát. A tárgyilagosság két dolgot feltételez:

– egyrészt az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságát kell összehasonlítani,

– másrészt az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságát tárgyilagosan kell összehasonlítani, azaz a reklámban tett összehasonlításnak tárgyilagos módon észlelhető tulajdonságokra kell vonatkoznia, és nem olyanokra, amelyeket a szubjektív ízlés vagy preferencia határoz meg,

  • ha tartalmazza az áruk árainak összehasonlítását, akkor azt tárgyilagosan mutatja be,
  • ha tartalmazza az áruk árainak összehasonlítását, akkor azt tárgyilagosan mutatja be,
  • eredetmegjelöléssel rendelkező termékek összehasonlítása esetén kizárólag azonos eredetmegjelölésű termékekre vonatkozik, s így az összehasonlító reklám kapcsán figyelemmel kell lenni a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseire és eredetmegjelöléseire. Megengedett az az összehasonlító reklám, amelynek célja eredetmegjelöléssel rendelkező termékek reklámozása, ha az minden esetben azonos megjelölésű termékekre vonatkozik. Fokozott körültekintéssel kell ugyanakkor eljárni, ha a reklám eredetmegjelöléssel nem rendelkező termékeket eredetmegjelöléssel rendelkező termékekkel kíván összehasonlítani.

Megtévesztő összehasonlító reklám

Az összehasonlító reklámmal szembeni további követelmény, hogy az megtévesztő sem lehet. Az összehasonlító reklám csak akkor megengedett, ha tiszteletben tartja a negatív és a pozitív listában foglaltakat, továbbá nem megtévesztő a fogyasztókkal szembeni tisztességtelem kereskedelmi gyakorlatot megtiltó törvény vagy a versenytörvény alapján.

Hatásköri szabályok

Az összehasonlító reklámokkal szemben megfogalmazott, a negatív listában szereplő tilalmakat megsértő reklámokkal, vagyis az ún. tisztességtelen összehasonlító reklámokkal kapcsolatban a bíróság jogosult az eljárásra. A pozitív lista esetében, vagyis az ún. jogsértő összehasonlító reklámokkal kapcsolatban a Gazdasági Versenyhivatal jár el.

Vállalkozások tájékoztatása

Üzletfelekkel szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok

Ha üzletfelekről (legyen az megrendelő, vevő, igénybevevő, vagy felhasználó) van szó, szintén tilalmazott a döntésük tisztességtelen befolyásolása, a velük szembeni megtévesztő magatartás. Tilos az üzletfelek választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazása is. Ilyen módszernek minősül különösen, ha olyan körülményeket teremtenek, amelyek jelentősen megnehezítik az áru, illetve az ajánlat valós megítélését, más áruval vagy más ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását. Az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmát a versenytörvény tartalmazza. A GVH döntései elérhetőek itt.

Önellenőrző lista

Mire figyeljünk, ha termékünket vagy szolgáltatásunkat hirdetni szeretnénk a fogyasztók vagy üzletfelek részére?

A leggyakoribb kérdések:

  • Rendelkezésre áll bizonyíték a reklám megjelenésekor az állítás alátámasztására?
  • Egészségre hatás/gyógyhatás állításakor tudományosan elfogadott bizonyítékok állnak rendelkezésre?
  • Nincsen egyértelmű tilalom az állítás közzétételére? Például nem állítja a reklám, hogy milyen ütemben/mennyit lehet fogyni? Vagy nem tulajdonít élelmiszernek gyógyhatást?
  • Akciós áruvásárlásnál rendelkezésre áll megfelelő készlet? A reklámban látható nem akciós árat tényleg alkalmazták? A korábbi árat ésszerű ideig (pl. nemcsak 1-2 napig) alkalmazták?
  • A reklám olvasható? Mindegyik esetben látszik minden információ, „apró betű”?
  • Ha vannak kiegészítő feltételek, azok nem módosítják lényegesen az ígért árat, kedvezményt?
  • Az „akár” jó ár széleskörűen elérhető, nemcsak 1-2 fogyasztónak?
  • Látható, hogy az akciós ár/kedvezőbb ár mikortól/meddig elérhető?
  • A „legolcsóbb” ár vagy más elsőbbségi állítás igazolható? Ha például nincs korábbi saját ár vagy versenytárs megjelölve, mindenkivel szemben igazolható?
  • Ha „ingyenes” az ajánlat, tényleg nem kell érte fizetni?